#281
Ötperces facebookozások színesítik a napomat, miközben szafaris lutrát gyűjtök, amit a gyerek kapott, emellett a férjem legnagyobb döbbenetére a selymes fejhang monológ után nem új cipőt kérek, hanem hogy römizzen velem a kádban. Hello inner child, how are you? :)
#280
És amikor azon jajveszékelek takarítás közben, hogy "dehát még az ajándékszatyrok sincsenek tematikusan, ünnep szerint elrendezve!", akkor már lehet, hogy rend van.
továbbra is dalban mondom el
de a sok lélektépés után reggel mégis így ébredni az olyan, mintha megsimogatnák a fejemet
na, pár mondatban akkor
A szám szövege a lényeg. És nem,nem a házasságomban zajlik ez.
Az egyik szerető én vagyok, a pillanatnyi vágyaim, a carpe diem, skip tomorrow. Aki elkezdi idővel rosszul érezni magát, de "élményeket" szerez.
A másik szerető pedig én vagyok, mikor elkezdek tényleg úgy élni, életvezetni, és sikerélményt nyerni ebből; érezni,hogy EZ igazabb, és értékesebb, mint a másik.
A szám szövege az összefoglalása annak, amin mostanában gondolkozni szoktam.
Qui habet aures, audiendi!
"Mert én vagyok az első, és az utolsó
Én vagyok a nagyra becsült és a megvetett
Én vagyok a szajha és a szent
Én vagyok a feleség és a szűz
Én vagyok az anya és a leánygyermek
Én vagyok anyám karja
Meddő vagyok és számtalan gyermekem van
Én vagyok az asszony és a hajadon
Én vagyok az, aki világra hoz, s aki soha nem szült
Én vagyok a vigasz a szülési fájdalmakban
Én vagyok a feleség és a férj
És engem a férjem teremtett
Én vagyok az apám anyja
Én vagyok a férjem húga
És ő az eltaszított fiam
Mindig tiszteljetek
Mert én vagyok a gyalázatos és a nagyszerű."
(az író kicsit érezte.)
#276
Arra jutottam, hogy óriási szerencsém van, hogy eljut hozzám minden olyan dolog, aminek el kell. Még ha nem is pont akkor, mikor kéne (ebben nem hasonlít a 'tapasztalat'ra), de akkor, mikor már képes vagyok felfogni.
Mert megkönnyebbít, reményt ad és segít legyűrni magamban azt, amit a legnehezebb. Mert soha nincsen veszve semmi, amíg észreveszel, addig fejlődhetsz, amíg fejlődsz, addig meg tényleg mi lenne veszve?
A most most van, az első lépés az első lépés.
Elhinni nehéz azt, hogy van értelme. Ez a döntés kérdése.
Szerintem van. És erre kell gondolnom, mikor azt érzem, hogy nincs.
És igenis a közhelyeknek van a legnagyobb igazságtartalmuk.
És majd leírom érthetőbben, konkrétabban is, mert ez egy kicsit new age-es kortesbeszéd-szerű lett.
:(
óóóóó basszus, minden elszállt, de megtaláltam, és kimásoltam, de akkor is.
Nem kellene ennyire ragaszkodnom az ilyen dolgokhoz.
have l mentioned...?
Említettem Tó Bühlt? A Bühl tavi tó Bühlt? :) (lazán kapcsolódik az innentől következőkhöz, de rajtam kívül ébreszt bárkiben olyasmit a Két Lotti, hogy 7-8 évesen nyári kötelező olvasmány, és az első tíz oldal szótagolva az írásfüzetbe? nem? és akkor öreg vagyok...?)
A történet a kályhától kezdődik: Meg kell állapítsam, hogy én vagyok a tökéletes 'FOGYASZTÓ'. Egy vérbeli consumer whore. Reklámozod? Megveszeeem!
Ezért történhetett az, hogy mikor felhívtak a Pannontól, (Pannon? Yeah grandma, it' called Telenor now... :D ) hogy a pontjaim jogosítanak egy olyan készülékre kilencázér', ami egyébként 85ezer lenne, akkor gyakorlatilag levegővétel nélkül vágtam rá, hogy IGEN? KÖSZÖNÖM! KETTŐT KÉREK! Jó, nem, de megvettem, és még kb 4 hónapig nem is használtam. Aztán beszart a régi kedvenc telefonom, és ráfanyalodtam (érted, szar nekem) erre. A legjobb barátnőm és a barátja annyira rákkattantak, hogy ők is ilyenre cserélték; én akkor már használtam egy ideje. Na most ott tartunk, hogy ők 1 hónapja használják és imádják, én meg legszívesebben a földhöz vágnám. Nemcsak azért, mert kétnaponta lemerül (indokuk: ekkora memória mellett ez tök normális), vagy mert mondjuk egyszer neteztem vele, és azóta folyamatosan online voltam, mert hiába bontottam a kapcsolatot, automatikusan viszalépett (válaszuk: mert be kell állítani a kapcsolatkezelőben a blablaszámtingszámting very clever...) vagy mondjuk azért, mert a táskámban nyomódva folyton új meg új random alkalmazások kerülnek a főoldalra, neeem. Ennek más oka van. Egészen jól kapcsolódik, hogy ma voltam kineziológusnál a Corvinus új épületében, és baszki, nem tudtam beindítani az átkozott infracsapot! (szerény vigasz, hogy kiderült, hogy nyárra elzárták, de az érzés megvolt...)
A barátnőmnek szoktam mindig mondani , mikor már másodjára szakad meg a telefonbeszélgetés, azért, mert mondjuk megnyomom a fülemmel a letevős gombot, mert nem állítottam be az érintésgátlást, mert itt nem alapértelmezett sattara, szóval ilyenkor szoktam mondani, hogy 'EMLÍTETTEM MÁR, MENNYIRE UTÁLOM A TELEFONOMAT?!' És ha őszinte vagyok magammal, akkor be kell ismerjem, hogy ez azért van, mert segghülye vagyok a modern technikákhoz.
Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy amikor a lányom már nagyobb lesz, és úgy lesz nagyobb, hogy neki alapvetés lesz az összes akkori digitális cucc, és nem az lesz, hogy két gombócot kérek, cirom vanilia, húsz forint? köszönöm, hanem az, hogy virtuál világ, egyre kisebb, egyre okosabb gépek, anya meg csak áll egy cigivel a kezében, és azon gondolkodik, hogy vajon van bennem olyan, ami számára van akkora érték, hogy ellensúlyozza azt, hogy elképzelésem sincs egy olyan online színtér használatáról, ami neki alap?
Vajon addigra megváltoznak az 'értékek'?
Néha arra gondolok, hogy mennyire jó lenne, ha ő tanítana meg erre. Úgy, ahogy a barátnőm tanítgat engem néha. Én meg adnék helyette mást, és egyensúly lenne, nem kioktatás.
Eszméletlen jó dolog fejlődni, még ha néha az ember kicsit bele is törik. A pszichológusom egyszer azt mondta, hogy a fejlődéssel mindig együtt jár a frusztráció, ezért nem kell megijedni, ez természetes, a végeredmény a lényeg. Az ijesztő dolog ebben -számomra legalábbis- az, mikor az ember épp benne van abban a fázisban, hogy tarthatatlan az állapot, és elkapják a kétségek, hogy honnan tudom, hogy ez most megoldódhat, és érdemes-e küzdeni? Honnan tudom, hogy megkérdőjelezhetetlen a döntésem, hiszen ÉN HOZTAM? Amikor ezeken gondolkoztam nemrég a kelleténél többet, akkor úgy éreztem magam, mint egy darab szar.
Egy darab szar meg nem túl vonzó dolog, még magamnak sem.
Aztán felállok, és jobban odafigyelek, és rácsodálkozom egyértelműnek tűnő dolgokra, amik mégis mellbe vágnak, aztán örülök egy kicsit magamnak, aztán még jobban magunknak. És megköszönöm, hogy akkor ez most nem az volt, nem a vége, és megköszönöm a leckét is, ami beérett bennem, és megköszönöm, hogy minden olyan, amilyen.
szomszédok
Nem, nem a sorozat. Bár lehet, hogy annak is jobban tudnék örülni a jelenlegi helyzetben.
Tudom, hogy mindenütt ugyanez a helyzet, mindenütt vannak idióták, de ez már kezd kicsit sok lenni. Ma ugyanis beköltözött átlósan szembe velünk egy család, és a gyerekem fél óra leforgása alatt kristálytisztán ejtve megtanulta a baszdmeg, picsa és a 'kurva isten bassza meg' szavakat. Remek. Nem kifejezetten vagyok az a 'ha valami nem tetszik, akkor átmegyek azonnal' típus, mert tisztában vagyok azzal, hogy adott esetben én is tudok örülni, mikor a szomszédom önuralmat gyakorol, DE MA! Ma tényleg már a kerítést markolásztam és fogalmazgattam, hogy hogyan adjam a tudtukra, hogy a jó ég áldjon meg, ha már ilyen mocskos a szád, legalább ne ordíts ennyire, pláne ne a gyerekeid előtt TE PARASZT!!! Képzeld már el azt, hogy ezeknek van egy kicsi és egy nagyobb kicsi fiuk, a kicsi még nem tud beszélni, csak tíz percenkét ordítva bőgni - vajon miért? és elhallgatva anyuci nevelési módszereit, ez kábé felnőtt koráig így fog maradni. Na meg arról is van ötletem, mi lesz az első szava... borzasztóan gáz.
#272
Kurva monszun. Nyafogáson kívül itt semmit sem lehet csinálni ilyenkor. Bár mondjuk olvasni azt lehet, megvettem a Trónok harcát könyvben, és sikerült három nap alatt 450 oldalt haladni, de ezt úgy kell elképzelni, hogy gyakorlatilag minden szabadidőmet ez foglalja le, de még ha pisilni megyek, akkor is viszem magammal, rosszul vagyok, ha nem tudok olvasni, ez eddigi életem legaddiktívabb dolga. Létre fogok hozni egy elvonó klinikát, én leszek a főorvos, és a terápiám lényege az lesz, mint amit az a nagydarab cigány faszi csinált a Hetedik vagy Hatodik érzék mozibemutatója előtt, konkrétan felállt, és elkiabálta magát, hogy Bruce Willis is halott! Én is ezt fogom csinálni, innentől kezdve mindenkinek ezt fogom nyomni, lelövöm az összes poént, és mindezt azért, mert a szarházi férjem NEM ENGEDI HOGY ELMESÉLJEM NEKI!!! milyen ember az ilyen, kérdem én? Kerianyu hol van ilyenkor, hogy megbeszélhessük??? Mondjuk még csak a második kötetet nyomom, amiben intrikáláson kívül sok egyéb nem történik, a 300. oldal körül kezdtem biztonságosan képben lenni arról, hogy ki-kicsoda a mellékszereplők közül (mert én a film nézése közben, jó tévégyerekként, kizárólag az arcokra figyeltem a nevek helyett...). Na mindegy, majdcsak felnőnek azok a sárkányok, gondolom úgy a hatodik könyv körül :)
Egyébként minden oké, Gyerek megtanulta kormányozni a kismotorját. Büszkeség. Tudja, melyik a jobb és melyik a bal irány. BÜSZKESÉG. Utálja a bilit, és egyáltalán nem akar bele tenni semmit, kavicsokon kívül. sunnyogás. Kissé akaratosabb, mint eddig, biztos erre is rávágná, hogy NEM.
Sosem fog elállni ez a rohadt eső. Mac szabadságon van egész héten, és a kitalált programjaink közül eddig egyik sem valósult meg. Nyüff.
eeeeehhhh
Mivel egyfolytában mezítláb rohangálok, olyan a talpam, mint egy feketeláb indiánnak, és a legdurvább, hogy kicsit sem túlzok... És akkor a lábujjkörmöm körömlakkjának állapotáról (VERY IMPORTANT MATTER btw) ne is beszéljünk, mert mikor mosolyogva megjegyzik, hogy "miért nem fested ki csak az alját, és akkor nem látszik?" kérdésre az a válaszom, hogy "nem igazán lenne jó, mert két hónapja ezt csinálom, na az már a vég.
Megvolt az első elszomorodási rohamom, amiről nem írok, mert minek, meg mert utálom a mobilnetet, meg mert a gyerekem épp szisztematikusan eszi a sarat a medence mellett...
argh, nagyon fáradt vagyok, minden nap hatkor kelünk és leghamarabb éjfélkor fekszünk, és naív voltam, mikor azt hittem, hogy majd csak 56 négyzetmétert kell rendben tartanom, mert lófszt, 560-at kell... De persze ez a jódógombamár assetudom tipikus esete :D
Velence
annyira jó itt lenni, hogy már netezni sincs kedvem :)
pedig kb 1000 dolgot akarnék mondani. Voltam Soundon, utána meg sokáig ébren, összeraktam megszámlálhatatlan bútort és eszközt, a medencénk, ami műanyag és felfújható és ferde, az imádott medencénk az egyik legjobb dolog a világon, a Gyereket nem lehet kiimádkozni belőle, a Gyerek őrületesen cuki, és olyan, mint egy kis néger. Én is. áhh, ezt így nem lehet.
gyertek, és feel the magic :)
nem, ez túl hosszú, majd sírás, majd vagányság
Hajvágás. Hajvágás=kisebb rémálom. Hajvágás=kisebb rémálom a Spock frizura óta.
Mai hajvágás: rettentő óvatoskodás, ergo negyed óra után a hosszban szinte nincs változás. Oké, akkor innen még egy kicsit, meg akkor ez így nem szimmetrikus, meg még innen is egy kicsit= SIKÍTÓFRÁSZ és sírásközeli állapot, mert ismét Spock néz rám, kissé már nyűgösen a fürdőkádból. Jó, nagy levegő, bátorság összeszedése, mert ennél már ugye nem lehet szarabb szegény gyerek sérója, és lám, máskor is meg kell ijednem, mert ez szupi lett :)
Anyukám, miután elküldtem neki, megjegyezte, hogy bezzeg nekem milyen klasszul pózol mindig a gyerek, mire megnyugtattam, hogy ez a kép a 89. a 100-ból, amit ellőttem a gyerekről, hogy legalább egy jó legyen közte. Készültek például ilyenek is:
Hello Cutie! :D váháháháháháá
MINDENKI JÖJJÖN HOZZÁNK NYARALNI! :D
Most hétvégén leköltözünk a telekre, és ennek kapcsán jutott eszembe, hogy igazság szerint engem teljesen felvillanyoz a pakolás és a rendezkedés, mikor arról van szó, hogy egy új otthont lehet vele teremteni. Most is, reggel kb fél óra alatt összekaptam a nagy részét azoknak a cuccoknak, amiket le kell vinni, és Isten áldja keresztaput meg a cégét, hogy a caddybe mindent bele lehet pakolni, mert olyan, mint a fekete kézitáskám, amibe minden belefér, még akkor is, ha van már benne két üveg bor és négy sör... :D
CSODÁLATOS lesz a nyaraló, mert már most is az, és szombaton tökéletesen otthonossá is válik. Kívül gyerekparadicsom, rengeteg gyerekjátékkal, kismedencével, belül karaoke központ felnőtt és gyerekbarát egyaránt, vendégágyakkal. Sikerült kierőszakolni finom módszerekkel rávenni a férjem, hogy már most szombaton megvegyük a felfújható felnőttmedencét, úgyhogy már csak a nyárra bérlendő mobil bárpult+félmeztelen, kigyúrt mixer projektet kell valahogy kivitelezni, hogy teljes legyen a bitch beach feeling :D
Szóval: minden kedves barátomat, barátnőmet, kismamapajtimat gyerekekkel együtt VÁROM SZERETETTEL Velencén, all inclusive ellátással rendelkező Happytime Spa&Resort intézményünkben, egész nyáron! JUPPPÍÍÍÍÍ!!!! :D
GYERTEK!
fotóblog
she's a very stylish girl :D
idétlen fagyizós kacsintós :D
kedvenc :)
szó-kincs
"koszos lett a kezem! Cicától! Simogattam, szereti cica! Simi-simi! FINOOOOOMAAAAN! kümömbe megijed és elszalad! JÚÚJ!"
"levágom a füvet! kaszávaaaaal!" (és közben az apját imitálja a szegélynyíróval, és berreg is hozzá)
hulla fáradt, nyávog, kicsi hisztiroham után visszaballag és közli: "Hittittem. Síííítam. Megyek aludni. Macika is."
utána bemegyek, vigyorogva áll: "ALUDTAM! Hajam kócos, fésülni" -és itt elkezdi énekelni az ess-eső ess!-t
mondja neki Kati néni: Jó legyél! mire ő: "TE IS!" :D
Elképesztő, hogy mikor belelendül, rendes összetett mondatokat is tud. És a legtöbbször helyesen ragoz. Olyan kis okos. :)
laza vetközés
Igen, arra már télen is volt precedens, hogy a gyerek lebontotta magáról a hálózsákját.
Igen, a zokniját és a pólóját is leveszi néha.
De OLYAN, ami ma reggel, hogy levette a pizsamáját és mint egy nyolcadik kerületi lokálpatrióta a necchálós atlétát, átdobta a fején de a karjain rajta maradt, EZEN KÍVÜL a pelenkáját is levette, ergo ott vigyorgott egy szál punettiben, na hát olyan még nem volt.
tévézombi
Az a baj, hogy ezt a helyzetet (majdnem leírtam a 'szitu' szót, de akkor le kellett volna tépnem a karom, mert egy ideje érzékenyen reagálok a 'szitu', 'mizu', 'bejön', illetve 'Lady Gaga' szavakra) tehát írásban nem lehet annyira érzékeltetni, de emléknek leírom ide.
Gyerek ül a tévé előtt, az arcán tökéletes kifejezéstelenség, mesét néz. Én négykézláb közelítek, és közben hülye hangsúllyal skandálom azt, hogy: tééévééézooombííííí...! (a 'tévé' mély hangon, a zombi i-je meg nagyon magasan, hahh, jó dolog ez az írás, olyan kifejező...)
Első körben a gyerek elmosolyodik, de nem néz rám.
Tévézom-bííííííí! Itt már vigyorog, DE MÉG MINDIG NEM NÉZ RÁM, én már eléggé nehezen bírom, hogy ne röhögjek.
TÉ-VÉÉÉÉ-zom-BÍÍÍÍÍÍÍÍ! ÉS nem hiszed el, de a gyerek kacagva néz a tévére, és mikor odaérek hozzá, akkor már mindketten annyira röhögünk, hogy fingik is egyet, NA OLYANKOR már azt érzem, hogy ennél jobban nem tudnék visítani rajta. Imádom a gyerekem. :)
mmmmmmmmmmmmmmm....
Igen, a képen látható sütemény MIT sütemény, PITE, még a világűrből is látható, annyira széééép. És finom. És mert elsőre számomra nem volt egyértelmű, hogy NEM mindegy, hogy a tésztába por-vagy kristálycukor kerül-e, ezért időigényesnek is mondható (bár másodjára már csukott szemmel mentek az összetevők), a férjem fején elterülő, boldogságban úszó bamba mosoly az első harapás után valamint a facebook likeok száma minden energiabefektetést megér. :)
beszédes
reggel kiabál a kiságyból: ANYAAA! APAAA! ANYAAA! APAAAAAA!
kikiabál az apja: Mindjárt megyek kicsim!
mire ő: JÓ REGGELT APAAAA! :D
egyik nap játszik, megszólal: elmegyek! én: hová? ö: BÓTBA, veszek gyógyszert, tóóókomraaaa. :D
betakarja a fejét egy takaróval, azt mondja: ELBÚJTAM! hol vagyok? hol van Mira? Nem lááátooooom!
eszik, közben mondja: fiiiinooooom, pocakom tele lesz.
iszom egy epres szénsavas vizet, odarohan: SZÚÚÚÚÓÓÓÓÓS VÍÍZ! finom, kérek, inni szúós vizet.
nézünk egy mesefilmet, van benne egy kaméleon, ő felkiált: BÉKA! bekk-bekk! ,mire én: az kicsim nem béka, hanem kaméleon. ő: kamémelom. BÉÉKAAA! (én vigyorogva nézek rá, és mielőtt megszólalhatnék, azt mondja:) neeemis béééka, kamémelom, huncut vagyok! :D:D:D:D
Őrület, hogy mennyire jófej, mikor szövegel, meg ahogy a mondókákat nyomja, egyre több eltalált szóval. Olyan jó. :)